2014. június 15., vasárnap

;summer time



Ez az idő is eljött. Amit minden normális diák vár. Kivéve engem. Tehát, nem vagyok normális. Őszintén szólva, még mindig nehezem hiszem el, hogy vége a 2. évemnek a gimiben. Annyi mindennel lettem gazdagabb. Élményekkel, barátokkal, csalódással, és szerelemmel. Amit inkább a túl hosszú sztori kategóriába sorolok, ami igaz is. 1,5 év az nagyon sok idő, ha azt vesszük alapul, hogy az óta vagyok szerelmes belé. Még mindig. A lényeg, hogy most nem erről lesz szó! Lépjünk tovább, vagyis vissza. Tehát vége a 10. évfolyamnak. Jön a 11. Nem is tudom készen állok-e rá. Mert szerintem nem. Legalábbis még most nem állok készen arra, hogy a 11.-re gondoljak. Jönnek a faktok, az új élmények. Amire elég lesz gondolni augusztus utolsó hetében.
Hogy miért nem vagyok normális diák? Mert nem vártam a nyarat. Ugyanis nincs megtervezve nekem semmi, hogy mit csináljak. A június nagyon hamar el fog telni, mert megyünk osztály kirándulásra, meg le kell, dolgozom az 50 órás közösségi szolgálatot az érettségihez(!!), de azt is két héten belül letudom. Aztán rögtön AM koncert,(júl. 6.) Amit meg azért nem várok, vagyis várok, de azért nem mert most még jó arra várni milyen lesz látni Alexéket ( a fejlécen lévő istenség :3 ).Utána, meg tűkön ülve várhatok arra, hogy megint mikor járnak Magyarország közelébe. Sóval. nehéz ügy… Ilyen nyomorult gondolatokkal nyitom meg a nyári blog bejegyzésemet. Próbálok minél többet posztolni, mert hiányzik ez az egész. azt hiszem mára ennyi. Szép nyarat Nektek ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése