2014. május 18., vasárnap

; messed up week.

Lelkizzünk. Vagyis lelkizek. Elvégre akkor miért csináltam a blogot? Ha már van, akkor természetesen leírok mindent. A mostani hét. Enyhén szólva katasztrófa volt. A szerdai nap meg főleg. Jézusom. Aznap minden volt, aminek nem kellett volna lennie.. Kezdjük az elején. Reggel nyugodtan keltem, jól is aludtam. Arra gondoltam, hogy ez már nem lehet rossz nap, hiszen előző nap láttam Őt is.. Akkor lehet, hogy ma is fogom. Aztán felszálltam a buszra. Onnantól kezdve minden megváltozott. Rossz értelemben. Okés, szóval elindultunk a busszal én teljesen nyugodtan ültem és zenét hallgattam. Aztán a busz egyszer csak baromira elkezd fékezni és kacskaringózni, aztán majdnem behajtott az árokba(!!!), én pedig teljesen nyugodt voltam. Vártam a halált. Azt hittem eljön. Komolyan.. Szerintem életemben nem voltam olyan nyugodt mint ott akkor. A baleset egyébként azért volt, mert egy szarvas nekijött a busznak. Az állat el is pusztult, elméletileg leesett a feje. Hál Istennek nem láttam.. És nem is akarok erre gondolni. De le kell írnom.. Muszáj. Aztán.. Irodalom. Természetes, hogy a tanár ha feleltet, az egyik felelő mindig én vagyok. Mert miért ne?! A felelet közben mikor ideges vagyok, akkor megpróbálom oldani a feszültséget. Azzal, hogy... hát enevetk. Egyébként tanultam, de verset elemezni akkor sem fogok tudni, ha agyon vernek. Mindenki mást gondol a versről! Most, honnan tudjam én, hogy a költő mire gondolt? Mit érdekel engem? Szerencsétlen csak megírta, erre mi beleképzelünk minden szart, amire lehet, hogy nem is gondolt. Na? Akkor meg? A lényeg, hogy kibuktam és majdnem elkezdtem bőgni órán is.. Erre a tanár, hát nem kiborult, de valami olyasmit mondott, hogy nem szereti ha valaki sír. Én meg erre azt mondtam, hogy már nem tudok mást csinálni.. Szóval.. Beírta a kettest, így meg kereken 3,55-re (!!!) állok irodalomból. Great. Ha nem lesz négyes a kisérettségim buktam az egészet. Még jobb.. De őszintén? Annyira megutáltatja velem a tanár a tantárgyat, hogy már nem is érdekel. Megtaláltam a saját Vladáromat. Háháá. :D Aki olvasta a SZJG-t, tudja miről beszélek ;) És ez még semmi!! Így is teljesen ki voltam bukva, de(!!) hazafelé elhagytam az összes iratomat a buszon. Ezek után teljesen kiborultam. Mivel kb. két lépésnyire van anya munkahelye a buszmegállótól bementem, és a földön guggolva elkezdtem keresni a táskámban hátha mégis bedobtam az irattartóm. De nem volt ott. Kitört belőlem a zokogás, és a földre rogytam. Aztán anya mondta, hogy ezek miatt ne sírjak, mert nincs értelme. Elsírtam neki mindent.. A reggelitől kezdve addig, hogy teljesen szét vagyok esve Miatta... Szerencsére anyának a munkatársának az élettársa buszsofőr szóval, megkerült a bérletem amiért este kilenckor mentünk vissza a buszmegállóba. De legalább meglett! A következő napokban (csütörtök/péntek) nem igazán történt semmi.. Szóval, úgy megvoltam. A hétvégén semmit nem csináltam. Elkezdtem még egy hónapja a közösségi szolgálatos munkát, ami kötelező az érettségihez, tehát dolgoztam, olvastam, sorozatot néztem, beszélgettem facebookon a barátaimmal, és tanultam a mai nap. Ezen kívül meg rohadt szarul érzem magam. Kapar a torkom, fáj a fejem, hangom alig van, és a fülem is fáj. Remélem a következő hét elviselhetőbb lesz. Majd jelentkezem ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése