2012. szeptember 22., szombat

;nem találom a helyem...

Sziasztok! Ez a hét is eltelt, most itthonról mentem suliba fél hatkor kellett kelni, de túléltem. A hetet is. De megőrülök, megbolondulok, hogy nem találom a helyem. Oké, az egyik lánnyal sokat szoktam lenni, de nem bírom magamat adni. Plusz emellett van az is, hogy nincs itt apa... Nem bírom elmondani neki, hogy mi történt, vagy mitől félek. Az a helyzet, hogy fáj... Ezt leírom, nem érdekel ki mit gondol. Az iskolának van egy pszichológusa és elmentem. Nagyon jó volt. Alig várom már, hogy kedden is menjek mert eltudom mondani mit érzek, és olyan kérdéseket tesz fel amire tudom a választ, de magamtól kimondani nem tudom. Lehet, hogy furán hangzik de így van. Szóval tök jó... És gondolhatja azt azok az emberek akik alapból olyanok, hogy "Úristen". Gondolják, engem nem érdekel. Szóval ennyi lenne mostanra. Tudom, őrülten keveset vagyok fenn, de nem tehetek róla, megőrjít de muszáj tanulni. Bye. xoxo

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése