2011. december 21., szerda

;mert eljött az idő

már eljött az idő,hogy írjak..  Muszáj,kiírnom magamból mindent különben felrobbannék. nos az eddigi családi életemet legalább"normálisnak" lehetett nevezni. Egy család voltunk. Most viszont,ha úgy vesszük félárva vagyok. soha többé nem jön vissza a másik szülőm és ebbe beleroskadok. Mindent apával beszéltem meg. Olyan dolgokról beszéltünk amit anyával nem tudtam,megbeszélni. Akkor is nagyon hiányzott mert akkor rengeteget dolgozott külföldön. De most a torkomban gombóc van és úgy érzem,hogy szétnyomja a gégémet. A könnyek égetik a szememet minden percben,és úgy érzem,hogy minden az én hibám. Elegem van. Ezt senkinek nem kívánom. SENKINEK. De átérezni se tudja senki,csak aki igazán átélte. Én nem bírom ezt a terhet viselni. Utoljára apát szeptemberben öleltem meg azóta a ketzét sem foghattam meg,mert  kórházban volt és be sem engedtek hozzá. Aznap mikor elment,baleset volt az autópályán,és mikor felértünk,..már nem élt. És nem tudtam tőle elbúcsúzni.  Nagyon hiányzik,nem tudom pontosan,mi lesz,de annyit szenvedett már a családom. Annyi minden van amit még leírnék,de ezt egy másik időpontban. Most muszáj sírnom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése